Tervezgetjük a vadászatot, hol-mit szeretnénk elejteni, trófeáját megszerezni és persze a vadászszobában gyönyörködni, emlékezni az átélt izgalmakra, élményekre.
Hosszabb-rövidebb idő után eljön a vadászat ideje, és a várva várt pillanat, a vad megpillantása, becserkelése, terítékre hozása. Kisebb-nagyobb nehézségek, kihívások után végre birtokba vehetjük a hőn áhított vadat. Örömünk határtalan, simogatjuk-csodáljuk a trófeát szívünkbe, elménkbe zárjuk a pillanatot, amikor először megpillantottuk, közelébe jutottunk, elejtettük és birtokba vettük.
Eddig a felfokozott élvezet, ezután jön a munka, a másfajta odafigyelés, hogy trófeánkat megőrizzük, tartósítsuk.
Ahhoz, hogy trófeaszobánk méltó díszévé váljon, ha rápillantunk, emlékezzünk arra a rendkívüli pillanatra, amikor birtokba vettük a vadászterületen, hogy megőrizzük a magunk és a jövő számára, nagyon nagy odafigyelés, gondos munka szükségeltetik!
Különféle állatoknak más-más a trófeája:
- Madarak esetében leggyakrabban egész preparátum, ritkán bögy (mell) ill. egyes tollak képezik a megőrizendő emléket.
- Kisebb emlősöknél szintén egész alakos montázs a legjellemzőbb, esetenként a gerezna kerül kidolgozásra.
- Nagyobb emlősök esetében legelterjedtebb (főleg a régebbi időkben) a csont trófea. A preparálási technológia fejlődésével egyre gyakoribb a mell, ill. az egész alakos kikészítés.
Ezekhez szeretnék egy kis gyakorlati segítséget adni, hogy valóban gyönyörködni tudjunk sokáig a megszerzett trófeában.
Általában már a vadászat előtt eldöntjük, hogy milyen módon szeretnénk kikészíttetni a vadat Ezt több minden meghatározza: ízlésünk, tároló hely kapacitásunk stb.
A legegyszerűbb, ha a csontot (koponya, agyar) szeretnénk megőrizni. Nagyobb odafigyelést igényel egy részleges- ill. egész preparátum előmunkálatai.
Először is tekintetbe kell vennünk, hogy hol és mely évszakban kerül terítékre az állat. Abban az esetben, ha mínusz fokok vannak, célszerű minél hamarabb a bőrt eltávolítani a testről, mielőtt ráfagyna! Kipállni ugyan nem fog, de lefejteni sem lehet, és nem tudhatjuk, mikor kerülünk olyan helyzetbe, hogy a fagyott test felolvadjon. A kevésbé fagyos bőrt is nehéz sérülés (a bőr kivágása) nélkül lehúzni! Ha már megfagyott a bőr a testen, meg kell várni, míg az felenged és csak ezután érdemes elvégezni a nyúzást! Meleg időszakban még fokozottabb figyelmet kell fordítani az elejtett vadra! Mihamarabb le kell fejteni a bőrt a testről. Ha tűző napon esett el az állat és a helyszínen kell nyúzni,
gondoskodjunk árnyékolásról, de ha lehetséges hűvösebb helyre szállítsuk és haladéktalanul el kell kezdeni a nyúzást. Melegben, rövid idő elteltével bomlásnak indulnak a sejtek és ez által a szőrtüszők meglazulnak, kihullanak. Ezért kell szorgalmazni a hűtést, nyúzást, sózást. A nyúzást megelőzően el kell dönteni, milyen preparátumot szeretnénk elkészíteni: nyak- ill. egész alakost. Ennek függvényében kell elvégezni a műveletet:
Először a fő metszéseket végezzük el. Ezek lesznek támpontjai a munka elvégzésének. Ennek hiányában könnyen rossz helyen vágjuk el a bőrt, mert az csúszik jobbra, balra, a félig nyúzott bőrtől nem látjuk, hol kell hasítani.
A nyakmontázs esetében először is az egész testet a gerincre merőlegesen vágjuk körbe a lapocka mögött. Az első lábak térd ízületeinél szintén vágjuk körbe a bőrt, majd a lábak hátsó vonalában az előző metszésig hasítsuk fel. A következő meghatározó vágás a keresztmetszéstől a koponyáig, a gerinc vonala mellett, majd az egyik trófea tövéig, onnan pedig egyenes vonalban a másik trófea szárának a tövéig egyenes vonalban. Ezek után jön a tényleges nyúzás.
Ami lényeges, hogy a gerinc jobb vagy bal oldala mentén vágjuk a bőrt és ne a sörényét (pl. gnú, orix) hasítsuk szét. A bőrt egyik kézzel fogjuk meg s húzzuk el a test felől, a másik kézzel késsel vágjuk el a tapadó hártyákat, szöveteket. Figyeljünk arra, hogy a kés éle a hús felé mutasson, így nem vágjuk el a bőrt. Az egész művelet alatt a késsel apró kis mozdulatokat végezzünk, nehogy a bőrt kilyukasszuk!
Amikor eljutunk a fülekig, tapintsuk ki, hogy hol helyezkedik el a fül töve és egészen a koponyánál vágjuk át a porcot, majd haladjunk az agancs ill. szarv felé. Itt ismét aprólékosabb, milliméteres vágásra, metszésre van szükség, hogy pontosan a bőr és a trófea találkozásánál válasszuk el a bőrt a koponyától.
Ezzel végezvén a szemek felé haladunk. Szintén tapintsuk ki egyik kezünkkel a szemhéjat, nyúljunk alá, húzzuk el a koponyacsonttól és a feszülő hártyát vágjuk át, majd pici metszésekkel haladjunk a szem első felén található könnycsatornáig (ügyeljünk, hogy mindig húzzuk el a bőrt a koponyától, nehogy kivágjuk). Itt a kés hegyével közvetlenül a csontnál vágjuk át a szöveteket és haladjunk a szem előtti mirigyekig! Sok állatnak egy mélyebb gödörben helyezkedik el a koponyán, ezért ezt ki kell onnan ,,emelni”. A késsel kicsit vágni ill. feszíteni, tolni kell, a másik kézzel pedig óvatosan húzni a bőrt. Miután mindkét oldalt kiszabadítottuk, a fület, trófeatövet, szemet, mirigyet, haladunk az orr felé (a fejen a legtöbb helyen vékony általában a bőr, ezért fokozott óvatosság, figyelem szükséges).
Amikor eljutunk a szájüreghez, ott átvágjuk a száj belső felét képző izmot és a fogak mentén az ínyt hozzányúzzuk a bőrhöz immár az alsó-felső állkapocsnál. Az orrnál, amikor eljutunk a porcos első részhez, akkor ezt átvágva a csont mentén a száj elejéig lefejtjük a csontról. Az első állnál szintén a csont mentén végig lenyúzzuk a bőrt.
Ezzel vége is lenne a trófea nyúzásának, de az előmunkálatnak még nincs vége.
Nem valószínű, hogy le tudjuk fagyasztani a bőrt, ezért sózással kell tartósítani. Ahhoz, hogy eredményesen be tudjuk sózni a bőrt és ne károsodjon, a következőket el kell végezni:
- A füleket ketté kell választani oly módon, hogy a fül hátsó oldalánál, ha szükséges, késsel a rostokat átvágjuk és a hüvelyk ujjunkat ill. egy fülfordító fát (ami, ha nincs, megfelel egy tompább, keményebb, lapos tárgy, pl. egy kanál nyele, tőr tokja) tolunk a bőr és a porc közé.
- A szájak szélét kettéválasztjuk, a bőr és a száj belső izmát nyitjuk szét. Az orr porcait válasszuk el a bőrtől, hogy bele tudjuk nyomkodni a sót!
Abban az esetben, ha egész alakos preparátumot szeretnénk készíttetni, az egész testbőrre szükségünk van: a farka hegyétől az orráig. Kétféle módon tudjuk a bőrt eltávolítani a testről. Az egyik módszer az a hagyományos nyúzáson alapul. Ebben az esetben is először a fő metszéseket végezzük el a következő szerint:
- A hátsó végtag körmeitől a láb hátsó élénél a térdig, majd innen elkanyarodunk a combok belső felén a testközépig. A másik lábnál szintén ugyanígy járunk el.
- Innen a herezacskót és az ivarnyílást kikerülve a has középső vonalán a szegycsontig felvágjuk a bőrt. Az első két lábnál szintén a körmöktől indulva a hátsó él mentén a térdig, majd a belső oldalon folytatva a mellkasig hasítjuk át.
- A nyak és a fej metszései egyeznek az előbb leírtakkal, csak itt a testet nem vágjuk körbe, hanem a martól kezdve a koponyáig ejtjük meg a vágást.
- A nyúzást a hátsó lábaknál kezdjük, a bőrt annyira eltávolítva, hogy a lábszárcsontot el tudjuk vágni. Mindkét csont kifejtése után a végbélnyílást 3-5 cm-es végbéldarabbal vágjuk át, majd a farok csontot a farokkal együtt válasszuk le a testről.
- Folytassuk a nyúzást az első lábakig, ahol a hátsóhoz hasonlóan járjunk el! Ennek végeztével fejtsük le a mellkas maradék részét, ill. a nyakat és a fejet a már említett módon.
- A fejen szintén bontsuk ki a fület, a szájat, az orrot. A testnél a lábszárcsontokat az első ujjpercig bontsuk ki és a csontot távolítsuk el! A farok csontot a bőr felvágása után nyúzzuk ki!
A másik módszer az egész alakos nyúzáshoz, hogy a gerinc vonalban a faroktól a fejig a hátán vágjuk fel a bőrt és a lábak irányában húzzuk le, mint a nadrágot.
Itt még szükséges a négy lábnál a körmöktől a térdig a lábszár bőrét felvágni. A többi munkafolyamat egyezik az előző módszerrel. A nyúzás után következik az előtartósítás, azaz a Sokszor elhangzik a kérdés: Hány kg só kell? Ne a só súlyához ragaszkodjunk, hanem az a lényeg, hogy bőségesen jusson minden egyes mm- re !!!
Mégis egy hozzávetőleges támpontként egy hegyi kecske fejbőrhöz kb. 2,5-3 kg, egész testhez 5-6 kg só szükséges. Igaz ott, ahol több vad esik és nagy a meleg (Afrika), só kamrákba teszik a bőröket.
Tehát a só mennyisége inkább több legyen, mint kevesebb! Nem elég a bőrre csak úgy rászórni, hanem be is kell jól dörzsölni a redőkbe! A fejnél (fül, szem, száj), a lábaknál a körmök, testnél a farok, a hajlatok, a herezacskó, végbél, ivarnyílások mind külön figyelmet érdemelnek.
A bőrt terítsük ki, húzogassuk meg, győződjünk meg róla, hogy a szükséges előkészületek megtörténtek-el Nem győzöm ismételni, hiába lett szépen, precízen elvégezve a nyúzás, ha nem jut elég só mindenhova: a bőr kipállik, tönkremegy. Tehát, amire figyeljük sózás előtt: szájszélek, orr kibontása, a fülek kifordítása, a farok, lábak kicsontozása esetleg a nagyobb húscafatok eltávolítása ! ! !
Ha mindez megtörtént, jöhet a só! Alaposan dörzsöljük be az egész bőrt, különösen az előbb említett helyeket! A füleket, farkat, körmöt jól tömjük meg sóval. A szájat, szemeket, orrot alaposan dörzsöljük be, terítsük be. Ezeken a pontokon a szőrtüszők gyengén helyezkednek el a bőrben és ezért itt a pállás veszélye a legnagyobb. Még egyszer nézzük át, hogy mindenhol van-e elég mennyiségű só. Ezután így kiterítve (nem felakasztva!) szellős, hűvös helyen tároljuk! A sózást addig kell elvégezni, amíg a nyersbőr meg nem szárad.
Hagyjuk, hogy a bőrből kivont víz lecsorogjon, kb. 12-24 óra múlva rázzuk le a sót, a nedvességet csöpögtessük le! Nézzük át a bőrt, győződjünk meg róla, hogy mindenhova jutott elég só. Ezután sózzuk újra és kiterítve szárítsuk! A napra ne tegyük, mert ezáltal tönkremehet a bőr! Árnyékos, szellős helyen a legalkalmasabb e művelet. Általában, ha vendégvadászként hozzuk terítékre a vadat, szakértő személyzet áll a rendelkezésünkre. Ilyen helyen ritkábban van gond a nyúzással, tartósítással. Azért nem árt az óvatosság, odafigyelés, hogy végzik el a munkát. Győződjünk meg róla, hogy megfelelően nyúzzák-e a vadat:
- Elég hosszú a nyakbőr, jó helyen vágja fel (gerincvonal mellett, a lapocka mögött, ne zsigereljék, csak a szegycsontig!)
- Ha egész preparátum készül, ne vágják le a herezacskót, a végbélnyílást ne távolítsák el, a csánknál ne lyukasszák ki a bőrt felakasztásnál.
- A lenyúzott bőrt ne szárítsák ki sózás előtt, esetleg napon!
- A sót dörzsöljék be mindenhova, ne csak hintsenek rá egy keveset.
- Az első adag sót cseréljék ki!
- Az így előkészített bőrt mihamarabb juttassák el a preparátorhoz!
Ezekkel a kis apróságokkal nagyban hozzájárulunk, hogy trófeaszobánkat megfelelő minőségben díszítsék az általunk elejtett vadak.
